Halhatatlan cégek

„A biológiai világgal ellentétben a vállalatok ritkán múlnak ki végleg” említette tárgyalópartnerem, egy magyar nagybefektető.  Ugyanis egy vállalkozó, ha cége felszámolás alá kerül, sokszor ki tudja menteni érdekeltségét. Ennek gyakori, bár szürkésfekete formája az un. „irányított felszámolás”, amikor egy „kelet-európai véletlen” folytán, a csődbe ment vállalkozás eszközeire a volt tulajdonos vagy ahhoz közeli személy teszi a legjobb ajánlatot. Ha a felszámoló túl becsületes vagy túl ügyetlen az ilyen mutyihoz, a „peches” vállalkozó akkor is sokszor át tudja menteni kapcsolatait egy új cégbe, ahol újrakezdheti a tevékenységét. Erre akkor van a legtöbb esélye, ha a balhét szállítói helyett a bankjával és – a korábban csendes – társbefektetőivel vitette el.

A halhatatlan cégek problémáját a befektetők a menedzsment céghez láncolásával és a megvett cégen kívüli „bénításával” próbálják kezelni. Ennek eszköze az adásvételi megállapodásba épített versenykorlátozási formula: Az eladó a tranzakció után 3-5 évig nem alapíthat, vezethet, lehet lényeges tulajdonos egy versenytárs cégben; illetve ha távozik, nem dolgozhat kompetitornál hasonló funkcióban. Ez utóbbi feltételt az eladó tanácsadói igyekeznek a munkaszerződésbe áttolni, ahol az csak pénzügyi kompenzáció ellenében, és az eladó által csak fájdalmasabban, érvényesíthető.