Posts Tagged ‘befektető

01
okt
09

Csatát nyerni harc előtt

Enchoen27n3200_by_663highlandSun Zi (Sun Tze) a Háború művészete című, időszámításunk előtt a VI. században írt könyvében fogalmazza meg a címben szereplő stratégiai tézist. Sun Zi művét sokan a mai  napig a meghatározó katonai stratégiai alapműnek tartják, amely nagy hatással volt Napóleon, Mao Ce-tung és Douglas MacArthur hadvezérekre is.

Ez a tézis jutott eszembe a minap, amikor egy ügyfelemmel egy kockázati tőkebefektetővel folytatandó tárgyalásra készültünk. Egy tárgyalási szituációban nemcsak a felek pozíciója (a felek szándékának erőssége, piaci pozíció, alternatívák, személyes szituációk, stb.) a meghatározó. Legalább ilyen fontos a konfliktusos kérdések pozícionálása, vagyis, hogy egy problémát hogyan világítunk meg, milyen kontextusba helyezzük azt és hogyan érvelünk álláspontunk mellett.  A társadalmi együttélés ugyanis az emberi agyat arra kondicionálta, hogy kiszűrje az irracionális elemeket és ennek inverzeként, relatív értelemben befogadó legyen az észérvekkel szemben. Ha a tárgyaló fél álláspontjának jogosságát az igazságosság és ésszerűség ruhájába tudja öltöztetni, stratégiai fölénybe kerül. Ennek ellenkezője is igaz: aki irreális álláspontot képvisel, veszít a hitelességéből, aláássa a vele szembeni tárgyalási bizalmat.

Visszakanyarodva Sun Zi-hez. Kritikus tárgyalásra sikeréhez egy sakkjátszmához hasonlóan részben a felkészülésen múlik. Érdemes kielemezni a másik fél érdekeit, eddigi taktikáját, a tárgyalási szereplőit, szerepmegosztását a résztvevők stílusát. Érveket és válaszokat kidolgozni a várható ellenérvekre.

Persze mindenre nem lehet felkészülni, ezért fontos Sun Zi egy másik tézisét is szem előtt tartani: A stratégia nem egy előzetes terv végrehajtását, hanem a változó szituációnak megfelelő gyors válaszok adására való felkészülést jelenti: A háború tehát tudomány, de még inkább művészet.

[Kép: Sun Zi szobra Yokohamában. Készítette 663highland]

Ha tetszett ez a cikk, többet is olvashat a Cégértéklevélben, amelynek mintapéldányát itt töltheti le: http://www.mb-partners.eu/cegerteklevel.html.

28
Sze
09

Blöff

JohnGeorgeBrown_Bluffing“Emeljétek az árat, mert másoknak ez a cég többet is megér” – mondja az ajánlott vételárral elégedetlen ügyfelem a befektetőnek. Gondolja, rápirít az invesztorra, hátha az ijedtében tétet emel. Azonban az ilyen – műsoron kívül rögtönzött – megjegyzéssel csínján kell bánni, ha sorban állnak a további befektetők, ha nem.  A cégeladás egy sakkjátszma, és aki nem ismeri a megnyitásokat vagy gondolkozik több lépést előre, alászaladhat a palacsintának.

Ha tényleg vannak jobb ajánlataink, akkor a fenti kijelentéssel kiadtunk egy fontos információt. Befektető #1 vissza fog kérdezni, hogy hány ajánlatot várunk és mikor? Ha nem válaszolunk, akkor feltételezheti, hogy blöfföltünk, vagyis csak ő van a placcon. Ha kiadjuk az időzítést, időt kérhet a megadott dátumig, tudva, hogy ha bejönnek, az alternatíváink úgyis licitálhat még. Ekkor azonban már mi leszünk időzavarban, hogy a késlekedéssel el ne veszítsük a másik ajánlattevőt. Ha pedig az alternatív ajánlatunk mégsem jön be, akkor megint csak befektető #1-nek szabad a vásár, hogy árat csökkentsen, feltételeket rontson. 

Egy cég piaci (értsd: legmagasabb lehetséges) áron történő eladásához jó időzítés és hiteles, konzisztens kommunikáció kell. A legjobb blöff, ha nem blöffölünk, hanem valós alternatíváink vannak, amiket éreztetni tudunk a szemben ülő partnerünkkel. Ezek lehetnek más befektetők, egy “kemény” minimum ár, menedzsment kivásárlás, tőkekivonás, stb. Az improvizáció helye a jazzelőadás, nem a cégeladás.

Préda István

Ha tetszett ez a cikk, többet is olvashat a Cégértéklevélben, amelynek mintapéldányát itt töltheti le: http://www.mb-partners.eu/cegerteklevel.html.

09
Sze
09

Cégeladás lendületben

A cégeladások legfontosabb sikertényezője a megfelelő tempó eltalálása. Ha túl gyors, a befektetők egy része nem tud reagálni, bekapcsolódni, a kereslet és a vételár elmarad az optimumtól. Ha lassú, akkor a cég állapotváltozása hiúsíthatja meg az ügyletet: Ha a havi számok javulnak, az eladó vételárelvárása aránytalanul megnőhet; ha romlik a vevő fizetési hajlandósága túl konzervatívvá válhat. Egy lassú folyamatnak az is a veszélye, hogy valamelyik fél saját élethelyzete más prioritásokat kényszerít ki, meghiúsítva a tranzakciót.  Az eladó új üzleti lehetőségeket vesz észre, amit előbb ki akar aknázni; a befektető egy rosszabb negyedév miatt leállíthatja felvásárlási tevékenységét; vagy egy külső sokk miatt a bankok mondják be az unalmast. Minél hosszabb a folyamat, annál nagyobb a veszélye, hogy a felek szándéka kiszivárog. Ez megijesztheti az eladót, aki a vevők, munkatársak elvesztésének kockázata miatt leállíthatja a folyamatot.momentum

Mindent összevetve a lassú tempó sokkal veszélyesebb az ügyletre nézve, mint a gyors. A gyorsaság miatt lehet, hogy elveszítünk 1-2 befektetőt, de a legmegfelelőbbeket arra készteti majd, hogy a mi ügyletünket vegyék előre. Egy gyors folyamat magabiztosságot sugároz, ha a befektetők hitelesnek tekintik azt, akkor be fognak állni a sorba és követni fogják a tanácsadó által diktált tempót.

Préda István

Ha szeretne elsők között értesülni a cégérték blog friss bejegyzéseiről, küldjön egy email-t “blog” tárgysorral a cegerteklevel@mb-partners.eu email címre.

01
Sze
09

Az exit-ig benntartani…

Eladót visszatartani...Egy bizonyos cégméret alatt, még nem kifizetődő fizetett menedzsmentet tartani. Ezen a szinten elsősorban az alapítónak van meg az a szellemi energiája, ami egy vállalat sikeres menedzseléséhez kell.  és ő sem a fizuért dolgozik, hanem annak reményében, hogy felépít egy eladható céget, amivel megválthatja személyes szabadságát.  Vagy – jobb híján – hogy megvalósítsa önmagát.

Az ilyen vállalatoknál – mondjuk 20-50 millió euró cégérték alatt – a befektető is tudja, hogy igazából az alapítót veszi meg.  Annak szervezőképességét, kapcsolatteremtő készségét, kapcsolatait, drive-ját, géniuszát. Ha az alapító kilép, a kártyavár összeomlik, vagy legalább is ledől néhány emelet, és a befektetés pirosba csúszik. Ezért a középvállalati felvásárlások jellemzője, hogy a tulajdonos menedzsmentnek legalább közép távon el kell köteleznie magát, hogy tovább küzd a cégért.

Ez eddig logikus. De miért csak középtávon? Hosszú távon már nem számít az értékrombolás?

A válasz tegnap sejlett fel bennem egy cégeladás alkuja közben: A vevő, egy nemzetközi szakmai befektető, néhány éven belül tőzsdére készül. neki elég, hogy a parkettra lépés pillanatáig ott legyen a menedzsment. Utána, majd a fizetett zsoldosok megoldják a helyi csapat motivációját. Vagy a tőzsdei opciók felértékelődésének szirénhangja köti majd röghöz a vezetést. Csak az exit-ig kell őket benntartani… a többit majd megoldja a kapitalizmus.

Préda István

Ha szeretne elsők között értesülni a cégérték blog friss bejegyzéseiről, küldjön egy email-t “blog” tárgysorral a cegerteklevel@mb-partners.eu email címre.




Préda István blogja: cégértékelés, cégeladás, tőkebevonás, felvásárlás vállalkozóknak és befektetőknek

2024. május
h K s c p s v
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Enter your email address to subscribe to this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozás a többi 14 feliratkozókhoz