A magántőke visszatér?

A tőzsdére készülő Kabel Deutchland magántőke befektetői össztűz alá került.  A Financial Times szerint a BC Partners és a CVC Capital Partners konzorciuma, illetve az Advent-Carlyle-Bain alapok konzorciuma egyaránt ajánlatot készül tenni Németország legnagyobb kábelszolgáltatójára.  Az ajánlatok várhatóan 5,5 milliárd euróra értékelik majd a vállalatot, ami 8-szoros EBITDA szorzót jelent. A vételárból 3,5-4 milliárd eurót bankok készek finanszírozni, ami a 700 millióra tervezett EBITDA 5-5,5-szerese!

A Kabel Deutschland ügylet árazása már csak 20%-kal maradna el a hitelválság előtti szinttől, ami a magántőke piac feléledését jelzi.  Az alapok visszatérését több tényező is magyarázza. 2007-2008 pénzgyűjtési rekordot hozott az alapoknak, akik azonban több mint egy évig a partvonalra szorultak a recesszió okozta bizonytalanság és a banki hitelcsapok elzáródása miatt.  Egy tipikus magántőke alap befektetési időszaka 4 év, így az elmúlt 1,5 év „tétlensége” kihelyezési nyomást gyakorol az alapkezelőkre.

A bankok szintén kényszerpályán vannak. 2008-2009-es hitel-leírások és költségcsökkentések után, 2010-ben újra kell indítaniuk a hitelezést, ha fenn akarják tartani jövedelmezőségüket. Az intézményi alapok által kezdeményezett kivásárlások a banki díjbevételek egyik legjelentősebb forrása. A kockázati tőkével szemben a magántőke az erős készpénztermelő cégekbe fektet, ami a bankok számára biztonságos kihelyezési lehetőség.

A feltámadó magántőke harmadik motorja a tavalyi lendületüket elveszítő tőzsdék.  Az OECD országok állami élénkítései és a világvége hangulat elmúlásával a nagy nemzetközi tőzsdék tavaly szárnyaltak és szeptembertől újraindult a részvénykibocsátások piaca. A rally kifulladásával azonban a magántőke megint lapot kapott, hogy felcsípje a tőzsdére készülő vállalatokat. Az alapok mellett szól, hogy az eladók náluk a teljes részesedésüket pénzzé tehetik, míg a tőzsdén keresztül csak fokozatosan tudnak kiszállni.

6 óra élezés, 4 óra fűrészelés

Lincoln mondta a tervezés fontosságáról, hogy ha 10 órát kapna, hogy kivágjon egy fát, 6-ot fűrésze élezésével töltene – hasított belém, amikor már harmadik hete dolgoztunk egy magyar kkv üzleti modelljén.  A multinacionális befektető ugyanis zárási feltételként szabta a „kölcsönösen elfogadható” éves terv benyújtását. 

– Vegyék meg a céget, azután annyit terveznek amennyit karanak – méltatlankodtam –amikor leesett a tantusz. A tervezés a tulajdonos eszköze, amivel menedzseli majd a mendzsmentet. Hiszen, ha az évet a lépések mélységéig megtervezzük, és minden lépés egyenként kivitelezhető;  a terve teljesítése csak azon múlik, hogy a tulajdonos elég  gyorsan pattogtatja-e az ostort.  Az ostor pedig a negyedéves, heti, vagy napi beszámolók. Ha a cég hozza a számokat, a hetiből, havi, majd negyedéves számonkérés lesz. Ha elmaradnak a tervtől, akkor napi számonkérés, akcióprogram – és végső eszközként – fejcsere az orvosság.

Talán Lincoln túlozott a 60:40-es arányszámmal, de melyik vállalat fekteti idejének akár 6%-át tervezésbe?  Pedig a tervezés nem más mint gondolkodás papíron és a gondolkodás a cégvezető legértékesebb tevékenysége.  Sajnos, gondolkozni egyben a leg embert próbálóbb feladat, amit ha lehet, kerülünk. Tehát csak lustaságunknak köszönhetjük, ha sokat kell fűrészeljünk.

Feleslegesen.

Zseni

Van vállalkozó aki „ügyes”, van aki „szerencsés” vagy „jókor, jó helyen” van, más, akinek „jók a kapcsolatai” – vagy a kedvencem – akinek „bejött”.  Ezek a jelzők mind arra utalnak, hogy a sikeres személy nem okosabb vagy szorgalmasabb, esetleg mindkettő, hanem csak Fortuna mosolygott rá.  A legnagyobb „mázlijuk” pedig azoknak van akik „zsenik”, vagyis sikerüket velük született, kivételes adottságaiknak köszönhetik.

Nem tagadom a genetika jelentőségét, hiszen naponta szembesülök azonos nevelést „élvező” gyermekeim eltérő viselkedésével. Egy ideje mégsem hagy nyugodni ez a zseni ügy.

Itt van például Hemingway.  Az Öreg halász és a tengerrel Nobel díjat nyert író, regényeire a sallangmentesség, tömörség, kifejezőerő jellemző. Minden szó, minden mondat a helyén van; nincs egy felesleges bekezdés, jelző, vagy írásjel.  Ilyet csak zseni alkothat! – Igen, de a Hemingway kutatók tudják, hogy Ernest a kéziratait minimum 14-15-ször(!) írta át mielőtt képes volt átadni kiadójának.

Vagy, nézzük Mozart-ot.  Operái, mint a Varázsfuvola, a Szöktetés a szerájból, a Figaró házassága, a Don Giovanni vagy a Cosi fan tutte észveszejtően zseniálisak…  Azt már kevesen tudják, hogy a Figaro előtt 16(!) monoton, unalmas, sablonos, egyszóval hallgathatatlan, operát alkotott  a mester.

De számomra Michelangelo, a reneszánsz képzőművész-zseni példája a legtanulságosabb, akinek festészeti főműve a vatikáni Szixtuszi kápolna falát díszítő freskó, az Utolsó ítélet.  Michelangelo 7 éves korától festett, vagyis a 4 évig készülő Utolsó ítéletet 1537-ben, 55 év(!) szakmai gyakorlattal a háta mögött kezdte.  Amikor zsenialitását dicsérték így válaszolt, „Ha az emberek tudnák, hogy milyen keményen megdolgoztam a mesterségemért, nem találnák azt olyan csodálatosnak”.

Hatosból hármas szorzó

Hogyan értékelődik egy cég recesszióban? – Szegezik nekem a kérdést ügyfelek, érdeklődők, befektetők. Az „attól függ” kibújásnak tűnik, pedig ez a helyes válasz. Egy vállalat, élő organizmus (szervezet), belső dinamikával és életgörbével. Vannak újszülött és halva született, fiatal és öreg, egészséges és beteg vállalatok. Az életgörbén elfoglalt pont, a jóltápláltság foka és a várható életkor meghatározzák a vállalat „keresőképességét” és ezen keresztül értékét.  Statikus mutatókkal, mint a nyereség vagy a számviteli cash flow (EBITDA) szorzata, csak körültekintéssel szabad értékelni egy vállalatot.

Hogy egy cég életereje (értékesítés), fizikai állapota (költséghatékonyság) és anyagi helyzete (készpénz-ellátottság) mennyire meghatározza értékét, azt számomra is egy minapi kávézás során elejtett mondat világosította meg.  Beszélgető partnerem befektetésre érdemes cégekről kérdezett és vételár-kérdés is szóba került.  „A vételár nagyon fontos” – mondta a befektető-jelölt, „de még fontosabb, hogy mit lehet kihozni a befektetésből. Szívesen fizetek 6-os szorzót egy cégért, ha egy éven belül 3-ast tudok csinálni belőle.”

A hatosból hármashoz meg kell duplázni a nyereséget. Ez ott lehetséges, ahol a befektető jelentős szinergiákat hoz a házasságba, vagy nagy költségcsökkentési, bevétel növelési tartalékok vannak. Ez utóbbi esetben azonban a menedzsmentnek alighanem mennie kell.

Vállalkozni vastag bőrrel

Vállalkozni zűrös tevékenység.  Csak a pénzügyi menedzsment tankönyvekben léteznek terv szerint termelő, fokozatosan fejlődő és organikusan finanszírozott vállalatok. Egy vállalatot indítani – még egy sorozatvállalkozónak is – ugrás a sötétbe: menet közben, kudarcirányok és a kudarc-alkalmazottak átlépdelésével, fokozatosan találja meg a vállalkozó a fenntartható nyereségesség mezsgyéjét.  És ha megtalálta, jönnek a „kopizó klónok”, a változó igények és az éhes adóhivatal és gyorsan elzárják a profitcsapot.  A vállalkozó ezt IDŐBEN felismeri és újabb kudarcokon keresztül visszabotorkál a napfényre. 

Ha az első éveket sikerül túlélnie, akkor felerősödhet a vállalat annyira, hogy egy-egy rossz döntés, téves választás, versenytárs belépése, vagy adószigorítás ne küldje padlóra a pénzcsináló gépet.  A védőfal-építés kivételes esetekben a monopólium eléréséig fokozható, de – ahogy a vezetékes telefóniában láttuk – a monopólium sem örök. A vállalkozáshoz rendszeres megújulás, vagyis kudarctűrés (vastag bőr) kell.

Thomas Watson, az IBM alapítója szerint a „siker a kudarc túlsó oldalán található”; Soichiro Honda autómágnás szerint „a siker a munkád 1%-a, ami a 99% kudarcból születik”. A vállalkozó az, aki mer hibázni, mert tudja, hogy a siker titka túlélni a kudarcokat.  Aki két hét teniszt vereség nélkül túl él, abból Wimbledon bajnoka lesz.

Első lábnyomok a hóban

Szombat délelőttre családi programot terveztünk, így a kutyák és a futás korán kirántottak az ágyból.  7-kor már az utcán loholtunk az erdő felé. Szűz hóban nyargaltunk az utcán és a fel a Gugger hegy oldalában a fák között.  A kilátó alatti tisztásra érve egy kifejlett őzet pillantottam meg. Őzet már többször láttam átrohanni az úton, de a ma reggeli nem számított látogatóra és 10-15 másodpercig bizonytalankodott, „táncolt” a tisztáson, majd bevágtatott az erdőbe. Futottam tovább a mély hóban szökkelő Folti és Zsömi után és elsőként értünk a kilátóba is. A hegy másik oldalán Törökvész felé ereszkedtünk le, de itt már szembetalálkoztunk a nap második fut-turistájával. Kevesebb mint 2 perccel előzhettük meg a kilátónál. Ő is korán kelt, lapátolt és kapaszkodott, de az őz-bemutatót  az első lábnyomok gazdái kapták.

Az Apple a héten dobta piacra a régóta várt tábla-számítógépét az iPad-ot. A fogadtatás vegyes… sokan, nem hisznek benne, hogy a laptop és az iPhone között szükségünk lesz még egy kütyüre. Steve Jobs kockáztatott pénzt, reputációt hogy megpróbálja megint újraosztani a kommunikációs eszközök és szolgáltatások piacát. Az iPad sikere nem borítékolható, képzelőerőt igényel vizionálni az új eszköz kínálta lehetőségeket.  A szkeptikusok szerint a jelenlegi piacnak nincs még igénye erre a túlméretezett iPhone-ra.  Jobs azonban azt nem a mai piacnak, a hanem kommunikációs és szórakozási irányzatok középtávú válaszaként hozta létre.

Első lábnyomok a hóban. Az extra profitot a sikeres innováció teremti, de csak az idő ad majd választ, hogy mi vár az Apple-re amikor a tisztásra ér.

Cégértékelésről, cégeladásról, stratégiáról tájékozódjon a februári Cégértéklevélből itt.