Tegnap felhívott egy üzleti partnerem, hogy külföldi tulajdonosai valószínűleg a cég eladását fontolgatják. Erre abból következtethetünk – mondta -, hogy már nem hoznak új beruházási, vagy felvásárlási döntést és az elmúlt időszakban többen is megnézték a vállalatot. Kérdésemre az is kiderült, hogy a tulajdonosok jóval hetven év felett járnak és nincs utódjuk, aki továbbvinné a vállalkozást.
A csillagok ideális együttállása egy cégeladásra, ugye?
Korántsem. Ez a formula inkább az eladás esélytelenségére utal… Ha még volna utód, akkor lenne esély rá, hogy az öregek kimentik vagyonuk többségét és a kisebbséggel örökséget és biztos munkahelyet kapnak a fiatalok. Sőt, a családi résztulajdon az alapítókat is feljogosítja, hogy tovább „lábatlankodhassanak” a cég körül. van hova menekülni az asszonytól, fontosnak érezni magukat, anekdotázni a rabul ejtett közönségnek és általában fürdeni a volt tulajdonosnak kijáró megbecsülésben.
Utód híján azonban pont az ellenkező a helyzet. A hatalmi bázis az eladással elvész, elzárulnak az adrenalin csapok, az alapító kikerül a körforgásból. Egy aktív vállalkozó – megfigyelések szerint kb. 65 éves kor felett – már nem tud váltani, túl késő új hobbit, szenvedélyt keresnie. A cégeladási folyamat viszont érdekes, izgalmas, abban szívesen részt vesz. Hadd jöjjenek az érdeklődők, akik majd szívesen meghallgatják, sőt ajánlatokkal duzzasztják agg, de büszke keblét.
Legutóbbi hozzászólások