„A cégem nem eladó és ha már nem bírom keresek valakit aki továbbviszi a vállalat szellemét” – válaszolja egy konzervatívan elegáns, szikár, különleges kisugárzású 50-es üzletasszony, a „stratégiai tranzakció” lehetőségét firtató kérdésemre. A szokásos önigazolás egy futottak még, pozitív nullás megélhetési vállalkozó szájából – gondolhatná a kedves olvasó. Azonban a vállalat sikeres, egy speciális egészségügyi szolgáltatásban 15 év alatt nulláról (állami támogatások nélkül!), utcahosszal piacvezető.
Cégtulajdonos beszélgetőpartneremet az sem hatja meg, hogy a lehetséges befektető egy nemzetközi világcég, aki a jelenlegi tevékenységet erősíthetné termékeivel. “Hogyan lehetünk hűek betegeinkhez, ha bizonyos termékeket – akár a páciens érdekeivel szemben – előnyben kell részesítsünk?” – szólt a költői válasz. “Sikerünk titka, hogy betegeink tudják, hogy számunkra ők az elsők.” A cégvezető asszonytól azt is megtudom, hogy a legnagyobb kihívás számára üzleti-racionális és az érzelmi énjeinek összehangolása, vagyis a szolgáltatást megfizetni nem tudó, támogatásra már nem jogosult betegek továbbápolásának biztosítása.
Hősnőnk lehet, hogy sosem adja majd el vállalatát. De miért is tenné? Él-hal a munkájáért, amit – az egészségügyre nem jellemzően – messze a nyugdíjkoron túl sem vehetnek majd el tőle. Munkatársai példaképnek tekintik, a betegek számára élő legenda. Igényelt életformája osztalékágon biztosítható. Egy ilyen cég eladása megfosztaná tulajdonosát a mindennapi sikerektől, céloktól, társadalmi rangtól és helyette egy vagyonka kezelésének idegen terhét varrná csak a nyakába.
Talán nincs is itt szó üzleti-érzelmi konfliktusról: Ezt a céget is az alapító érzelmi elkötelezettsége emeli magasba.
Ha tetszett ez a cikk, többet is olvashat a Cégértéklevélben, amelynek mintapéldányát itt töltheti le: http://www.mb-partners.eu/cegerteklevel.html.
Tegnap felhívott egy üzleti partnerem, hogy külföldi tulajdonosai valószínűleg a cég eladását fontolgatják. Erre abból következtethetünk – mondta -, hogy már nem hoznak új beruházási, vagy felvásárlási döntést és az elmúlt időszakban többen is megnézték a vállalatot. Kérdésemre az is kiderült, hogy a tulajdonosok jóval hetven év felett járnak és nincs utódjuk, aki továbbvinné a vállalkozást.
Hasonló a hasonlóval érzi jól magát, így nem csoda, ha a cégtulajdonosok együtt víkendeznek. Vannak vállalkozói főzőklubok, borkóstolás, de sokan közös család programokat szerveznek. Egy kereskedelmi cég vezetője elmondta nekem, hogy azokkal a vevőivel köti a legjobb üzleteket, ahol a feleségeik között is működik a kémia. Míg az asszonyok főznek, kvaterkáznak a férfiak lelkiismeret furdalás nélkül “dolgozhatnak” hétvégén is. A horgászat, vadászat közben meg lehet beszélni a piaci fejleményeket, sőt az ilyenkor szóban kötött üzlet jobban tapad, mint egy steril irodában papírral és tintával cementezett megállapodás.
Legutóbbi hozzászólások