Sok sikertelen felvásárlás oka, hogy vevő és eladó nem figyelnek rá, hogy kölcsönös előnyök mellett, a bizalom légkörében kössenek üzletet. Ha valamelyik fél úgy érzi, hogy előnytelen alkura kényszerült, akkor várható, hogy később törleszteni próbál.
Vegyünk egy vevőt, aki egy kemény áralku végén a vételárhoz képest aránytalan halasztott fizetés bevállalására kényszerül. Sanszos, hogy a zárás után megpróbálja majd lefaragni ezt a kötelezettséget. Holdingból beszámláz, központilag szerez be, átszervez. Szerencsére az ilyen trükkök csak akkor működnek, ha azzal a vevő többet spórol, mint amit veszít a céget még vezető volt eladó de-motiválásával.
Az eladó is érezheti úgy, hogy az ügylet végső feltételei megfosztották őt a méltányos üzlettől. Például, ha a vevő a likviditás-szomjas vállalatba a befektetését a vételár leszorítása érdekében késlelteti. Az eladó az állása megtartásáért is megköti majd az üzletet, de vevőnek pirruszi lesz a győzelem. Az alkalmazotti sorba taszított vállalkozó – amint lehet – egy őt jobban megbecsülő gazdához viszi át tudását, kapcsolatait; sőt előfordul, hogy mire a kapzsi vevő beköltözik, a teraszon keresztül már kipakolták a házát.
Legutóbbi hozzászólások